A Belső évkör
Tizenkét alkalom, tizenkét hónap, egy völgy. Az évkör nem dekoráció — navigáció: kattints egy hónapra, hogy megnézd, mi történik akkor.
Havonta egy nap ugyanabban a völgyben. Ugyanaz az ösvény, más fény, más hang, más szag — és minden hónapban más kérdés.
Az alkalmakat a japán holdnaptár hónapnevei tagolják: Mutsuki, Kisaragi, Yayoi. Nem azért, mert Japánban járunk, hanem mert ezek a nevek egy olyan figyelmi hagyományból származnak, amely a természet apró változásait vette észre — pontosan azt, amire nálunk is szükség van. A hónapneveket és a hozzájuk kapcsolt témákat a magyar erdő évszakaihoz igazítottuk; ez a mi olvasatunk, nem japán néprajz.
Egyetlen alkalom önmagában is teljes. De az igazi tapasztalat abból születik, hogy ugyanoda térsz vissza, és látod, mi változott — kint és bent.
A tizenkét hónap
A hónap-témák vázlatok — a végleges leírásokat Szilvi és Szasa hagyja jóvá.
Miből áll egy alkalom
Csikung
Mit csinálunk: Lassú, ismételhető mozdulatsor a tisztáson, körülbelül negyven percben. Állva, de ülve is végezhető.
Miért van itt: A test előbb megérkezik, mint a gondolat. Amíg a figyelem a súlyáthelyezéssel dolgozik, addig nem a holnapi teendőkkel.
Mit figyelhetsz meg: Hogy hol tartod feleslegesen a feszültséget. Ez általában nem ott van, ahol számítanál rá.
Erdei jelenlét
Mit csinálunk: Nagyon lassú haladás a patak mentén, néhány megállással. Egy szakaszt mindenki egyedül tesz meg.
Miért van itt: A séta akkor lesz mássá, amikor megszűnik a cél. Ehhez idő kell, és az, hogy senki ne beszéljen hozzád.
Mit figyelhetsz meg: Hogy körülbelül húsz perc után változik a hallásod.
Haiku
Mit csinálunk: Néhány sor, papírra, csendben. Nem kell megmutatnod, és nem számoljuk a szótagokat.
Miért van itt: Az írás rögzíti azt, ami különben elpárolog hazafelé a kocsiban.
Mit figyelhetsz meg: Hogy a legpontosabb sor általában az, amelyik semmit nem magyaráz.
Tea
Mit csinálunk: Zárás egy csésze tea körül, ülve, néhány szóval vagy anélkül.
Miért van itt: A visszatérés a hétköznapba is gyakorlat. Aki átmenet nélkül száll be az autóba, otthagyja az egész napot.
Mit figyelhetsz meg: Hogy mennyire nehéz nem azonnal beszélni.
A törés
A haikunak van egy pontja, ahol megfordul. A japán költészet ezt kiredzsinek nevezi: vágásnak. A vers halad valamerre, aztán egy szó vagy egy sorvég elvágja, és attól kezdve mást jelent az egész.
A tai chiben ugyanez a pillanat a súly áthelyezése. A mozdulat egy irányban él, aztán egy alig látható ponton átfordul, és onnantól a másik láb tartja.
A kettő nem ugyanaz, és nem is akarjuk eggyé olvasztani. De ugyanazt tanítják: a fordulat nem attól jó, hogy nagy, hanem attól, hogy nem esel el közben. Ezt a mondatot nem lehet megmagyarázni. Meg lehet állva csinálni, egyszer, és utána már tudod.
Honnan merítünk
A mozgásanyag Tai Chi és csikung alapú, a Lin Housheng-féle tizennyolc mozdulatos gyakorlatsorra épül, saját tanítási sorrenddel.
A figyelem és a csend gyakorlata több hagyományban is otthon van. Mi a keresztény szemlélődő hagyományból is merítünk — a szó nélküli imádság, a bencés és a jezsuita lelkiség, a zarándoklás tapasztalatából. Ezt nem rejtjük el, de nem is kérjük tőled.
A japán holdhónapok és a haiku a mi olvasatunkban szerepelnek: a figyelem iskolájaként, nem néprajzi rekonstrukcióként. Ahol saját adaptációról van szó, ott ezt megmondjuk.
Ami nem vagyunk: terápia, gyógyítás, egyházi program, beavatás. Egyik irányba sem toljuk el a napot.